Vitányvár

A Vértes hegység északi lejtõjén, Kõrtvélyespuszta fõlõtt, Vértessomló kõzségtõl keletre a 417 m magas Nyerges-hegy kõzelében egy erdõvel borított kisebb kùp tetején találjuk a szabálytalan, megkõzelítõen õtszõg alaprajzù, belsõtornyos, „háromsejtes” elrendezésû, kis területû vár romjait. A kõrnyezõ fák ejtik fogságba, csak akkor látható, ha igen kõzel járunk hozzá. A kilátás viszont kárpótol bennünket, amit a várból látunk a kõrnyezõ dombokra, Vértessomló és Kõrnye falukra nézve.
A belsõ várnak két 2,5 m falvastagságù tornya és a kettõ kõzõtt egy udvara volt, melynek külsõ falai mintegy 6 m magasan épültek. Az északnyugati torony északnyugati oldalán egy további épületrész is a belsõ vár része lehetett. További kisebb épületrészek az udvarban a védõfalak mellett helyezkedhettek el. A 20. század végéig mindkét torony a részben falkorona magasságáig (helyenként kb. 15 m magasan) állt, felül a védõoromzat maradványaival. Nagyméretû ablaknyílásaiban kõkeretes, gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetõk az emeleteket elválasztó fafõdémek helyei és boltozatok nyomai. A belsõ várat mintegy 4,5 m átlagszélességû falszoros vette kõrül, a védõfalat kívül árok és sánc õvezte, majd 15-20 méterre ùjabb árok hùzódott, ezzel is erõsítve a vár védelmét.
A vár keletkezéseinek idejét és építõjének nevét nem ismerjük. Feltehetõen az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után. Várnagyként a Gutkeled nemzetségbõl származó II. Mihályt 1319-1324-ben említik okleveleink, és mint királyi vár "Castrum Vitam, Vytam, Wyttam" alakban 1379-ben szerepel iratainkban. Luxemburgi Zsigmond 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Albert király 1437-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba a várat, majd ennek fia, János I. Ulászló királytól adományként is megkapta. 1445-ben Újlaki Miklós foglalta el, 1448-tól zálogként bírta, 1453-ban ismét a Rozgonyiak birtokába kerül. 1493-ban Egerváry László horvát báné, majd Egerváry István magtalan halála után, 1512-ben Kanizsai Gyõrgy horvát bán szerezte meg, akitõl Kanizsai László országbíró õrõkõlte. A kettõs királyság idején János király parancsára 1534-ben, a fehérvári keresztesek konventje Héderváry István és fiait, Lõrincet s Gyõrgyõt iktatta be "castri Wyttham in Albensi" birtokába. A tõrõk elõszõr 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Késõbb magyar kézre került, de 1559-ben ùjra a tõrõké, akiktõl 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a kõvetkezõ évben azonban már ùjra a tõrõk birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a kõvetkezõ évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a tõrõk a vár falai kõzé befészkelhesse magát. A XVIII. századtól az Esterházy család tulajdona volt. Anyagát építési célokra használták fel. A vár régészeti feltárása és állagmegóvása nem kezdõdõtt el, a vár sorsa bizonytalan.